Hat éve kezdtem el festeni. Meghívtak egy festészeti teadélutánra, ahol megmutatták, mit jelent egy képet megalkotni.
A következménye az lett, hogy megvettem az első vásznat, festéket, ecseteket, és már otthon is a festés lett a kedvenc kikapcsolódásom, aztán időtöltésem. Először a kedvenc festőim képeit másoltam. Ez nagy élvezetet jelentett. Közben rengeteget tanultam a festésről, a festészetről és a festőkről is. Feledhetetlen volt elutazni és megnézni eredetiben is a képeket, melyeket fényképekről próbáltam a vászonra vinni. Az elsőt ezek közül elhoztam. Egyre bátrabban saját kompozíciókra is vállalkoztam. Sokat segített ebben a Valdor Art Alternatív Rajz és Festőiskola mentorprogramja. Hálás vagyok a szerencsémnek a teadélutáni meghívásért. Kiderült – a festés jó dolog, örömet szerez, és adhat is. Szeretek tájakat, csendéleteket vászonra vinni. A szeretteimen és barátaimon kívül most másodszor mutatom meg a képeimet nyilvánosan. Néhány képemet a szegedi kórháznak ajándékoztam, annak falain láthatók. A képeimet szívesen ajánlom jótékonysági célokra.
Nem vagyok festőművész, de álmodom róla ...